Főzzünk bután!

nem. disznót. NEM!

Ezt a posztot mindenképp az egyik gyerekkori kedvenc viccemmel kell kezdenem.
-Mi a fasírt többesszáma?
-Fák sírtak.

5 kiló banán?

Sufni néninek (igen, az én vagyok) vannak kreatív pillanatai, és ilyenkor kitalál különböző ételeket. Vagy hát... legtöbbször nem tudja eldönteni, hogy ő találta-e ki vagy a tudatalattijából húzta elő, mert valahol már látta, hallott róla, olvasott róla, ette, ilyesmi.

Ilyen ez az ananászos levelestészta is. Nevezzük csak fantáziátlanul így, hiszen erről van szó.

Nagyon ínyencek lettünk, nekünk a granadírmars (alias krumplis tészta) már nem pálya. Tésztából is csak a hülye nevűekre bukunk, ezért eszünk sokszor pennét. Most is. Ha nagyzolni akarnék, a cím az lett volna, hogy

Sufni úr és Sufni néni most az egyszer (először és utoljára) közösen ír posztot. De ezt az indokolja, hogy megalkottuk a gasztronómia legújabb csodáját. Ezt:

Sufni néni ül füstölt sprotnitól bűzlő szobájában (de a szagért kárpótol az íz), és egyes szám harmadik személyben ír önmagáról.

Aszonta az uram, hogy túl egysíkúan írok: elmegyek bevásárolni, megfőzöm a kaját, nincs semmi story. Na, majd mindjárt csinálok. Főleg, hogy (sam-sem, sam-sem) nincs egy vasam sem, úgyhogy magamnak kell levadásznom az étket. Persze a régi szép időkben úgy volt, hogy a férfi elment vadászni, addig a nő összegyűjtött pár bogyót, ébren tartotta a tűzet, és mikor a vadász hazaért a zsákmányállattal, gyorsan és ügyesen vacsorát csinált abból (mármint a zsákmányállatból), és feltálalta a megfáradt férfinak. Ma meg mi van? 'Asszony, főzz vacsorát', adja ki a parancsot a tévézésben megfáradt férfi elnyúlva az ágyon. Hogy miből vagy mit, az már nem az ő dolga. Nos, egy ilyen estén sikerült létrehoznom ezt.

..., avagy hogyan rontsunk el valamit, ami elronthatatlan. Igen, a szőke nő meg a vasgolyó.

Mert egyesek azt hiszik, hogy ez könnyű, mások meg azt, hogy ez rendkívül bonyolult. Hát... nem tudom. Nekünk ilyen:

A tükörtojástól egyetlen fokkal nehezebben elkészíthető ételről esik most majd szó. Mert bizony a muffin a sütemények egyik legegyszerűbbike. Persze vannak olyan sütemények, melyeket nem is nevezhetnénk süteménynek, mert nem kell őket megsütni, csak pl összekeverni, de a sütést igénylők közül tényleg ez a legkönnyebb. Lássuk hát.

Képzeljétek, Sufni még csak egyszer sütött életében csirkét egészben. Ilyen ember nincs is. Kénytelen voltam javítani az átlagán. De nem lehet azt csak úgy magában, úgyhogy némi krumplipürét és görög salátát javasoltam köretnek. S úgy is lőn. 

Mert az úgy volt, hogy állandóan angol főzős műsorokat néztünk, meg különben is ott van az angol obszesszióm, úgyhogy úgy döntöttünk csinálunk shepherd's pie-t (=pásztorpitét, pásztorok pitéjét). De mivel fogalmunk sem volt, hogy hogyan kell, utánanéztünk a neten, elvégre ezért (is) tartjuk. Hát, jó nagyon koppantunk, mert köze sem volt ahhoz, amit mi gondoltunk. Mert az igazi shepherd's pie darálthús, rajta kurumplipüré, és az egész megsütve. De ez nem volt szimpi, úgyhogy dobtuk az ötletet a szemétbe, és ézékből főztünk, mint mindig. (Egyszer akarunk receptből, akkor sem az, amit kitaláltunk, halál a ready-made receptekre.)

csikenmádör árjú livin in dö rúm?

Akárhogy is nézzük, annak ellenére, hogy mekkora és milyen a konyhám, időnként a lágytojásnál nagyobb dolgokat is készítek benne. (kiszólás Sufninak: a lágytojás receptjét még mindig nem írtad meg. és ha valaki csak arra vár, és addig nem éhen pusztul?)