Akárhogy is nézzük, annak ellenére, hogy mekkora és milyen a konyhám, időnként a lágytojásnál nagyobb dolgokat is készítek benne. (kiszólás Sufninak: a lágytojás receptjét még mindig nem írtad meg. és ha valaki csak arra vár, és addig éhen pusztul?)

Ha vendégeket hív az ember, akkor vagy az van, hogy kitalál valami huszonöt fogásos csodavacsorát, vagy megkérdezi, hogy mit szeretnének enni. Csak nem árt ezeket a kérdéseket is olyan részletességgel feltenni, ahogy a recepteket szoktam írni. Mert pl akkor az ember lánya nem küzd azért, hogy mindenképp disznóhúst vegyen (és Sufni nem veri agyon majdnem a hentesfiút), ha a vendégek fele zsidó nem szereti a disznót. Na, majd máskor. A vendégek másik fele azonban goj megeszi a disznóhúst (ahogy a házigazdák is), úgyhogy azért nem volt akkora katasztrófa.
A hozzávalók tehát (4 személyre):
-80 dkg hús (nem darálthús, lusták feldaraboltathatják kis kockákra a hentessel is, de sokkal nagyobb élmény játszani az éles késsel)
-10 dkg sonka
-2 dl tejszín
-két ek (gyk: evőkanál; gyk: gyk=gyengébbek kedvéért) méz
-sajt
-egy csomag (500 g) penne (az egy fajta tészta, tollhegytésztának is nevezik, de csak a nagyon magyarkodók. De hát nem sokkal dallamosabb a penne? 'Mikor excerpálni akar únalmába, Bémegyen e dáma-bibliothékába, Hol sok ázsiai pergamen membrána Író pennájának megnyílni kívánna.' --Főzök annak, aki csalás nélkül tudja, hogy ez miből van.)

Ami minden háztartásban van: só, bors, olaj.

Ha egészben hoztad el a húst onnan, ahol vásároltad, akkor előbb mosd meg. A hentes is csak emberből van, lehet, hogy pont előtte pisilt. Ha kis kockákra van már vágva, akkor is megmoshatod, csak akkor már macerásabb. Vegyél elő egy igen éles kést, és vágódeszkán vagy bármilyen vágófelületen vágd vele 1*1 centis kockákra a húst. Ha nem pont 1*1 centi, akkor sem kell harakirizni. Ahogy sikerül, úgyis pont jó lesz, csak törekedj az 1 centi felé, és ne próbáld meg egészben belebaszni a húst a serpenyőbe. Ha ez kész, tégy olajat a nagyobbik serpenyődbe. Kapcsold be alatta a fűtést. Közben a vágófelületen vágd össze a sonkát is kis darabokra. Mikor felhevült az olaj, dobd bele a sonkácskákat, majd pirítsd őket addig, amíg pirosak nem lesznek. Ekkor tedd melléjük/föléjük/alájuk/beléjük/köréjük a húscafatokat is. Ezeket először fehéríteni kell, és csak utána pirítani. Ez azt jelenti, hogy addig kevergeted a serpenyőben a husikat, amíg fehérek nem lesznek. Ekkor, jó húshoz méltóan, levet eresztenek. De neked az nem kell, úgyhogy addig sütöd még, amíg az el nem párolog. Mire ez megvan, addigra a hús is szép narancsszínű pirosas árnyalatot kap. Teszel rá sót és borsot, majd rácsorgatod a két kanál mézet. Összekevered, jó illata van. De még nem kész. Ráöntöd a két deci tejszínt, és még kábé öt percig rotyogtatod. Lekapcsolod.

Az ügyesebbek már közben elkezdhetik, a bénák meg csak utána, a tészta megfőzését. Előveszed az egyetlen nagy lábasodat és megtöltöd melegvízzel. Letakarod (igen, muszáj). Óriási lángra veszed a gázt, és felforralod a vizet. (Nem, nem teszel bele sót) Mikor a víz felforrt, beleteszel egy kanál sót. Pl a teáskanál az pont jó. A merőkanál meg pont nem. És aztán még belteszed a tésztát is. A tészta minőségétől függően 10-20 percig főzöd. Hogy mikor van kész, azt onnan tudod, hogy folyamatosan kóstolgatod. Amikor már nem nyers/kemény a közepe, akkor van kész.

Na most, ha az ügyetlenebbik csoportba tartozol, és ezt később csináltad, mint a sonkás-mézes-tejszínes húst, akkor kapcsold be azt megint, hogy felmelegedjen. Közben szűrd le a tésztát. Ha van tésztaszűrőd, mázlistának nevezheted magad. Más esetben tudom javasolni a 'megbillentjük kicsit a fedőt a lábason, és ügyesen kiöntjük belőle a vizet, hogy a tészta nagy része azért benne maradjon'-módszert, aminél csak arra kell figyelni, hogy ne égesd meg a kezed, szóval használj valami védőfelszerelést. VAGY olcsó pénzért lehet tésztaszedő kanalat is venni, és egyenesen átszedni a tésztát egy másik tálba.

Itt óriási kulturális ellentétek jönnek elő mindjárt. A tálalás ugyanis nem mindegy, hogy hogyan történik. Tálalhatod angolosan és olaszosan is a tésztát. A magyar nép az angolos felé húz, nem tudom, miért, hisz Olaszország közelebb van. Jahogy, mi ez. Az angolos tálalás azt jelenti, hogy egy tányérra szedsz egy adag tésztát, és ennek a tetejére púpozod a szószos húst. Az olaszos pedig az, amikor az egészet összekevered előtte, és ezt a mixet teszed tányérra. Én ezt preferálom. Úgyhogy én már a tésztafőző lábasból egyenesen a nagyserpenyőbe pakolom a tésztát, és abban keverem össze. Akárhogy is tálalj, a cucc tetejére még reszelj sajtot. Vagy tedd ki az asztal közepére a sajtot és a sajtreszelőt is, hogy mindenki szolgálja ki magát. (ez akkor jó megoldás, ha nem porciózod ki előre az adagokat, hanem az asztal közepére kúrod az egészet, szedjen mindenki magának amennyit akar. de ha így teszel, akkor előbb a serpenyő alá tegyél valami asztalvédőt, különben csúnya lesz az asztalod)

Kívánj jó étvágyat, és lássatok neki. Ha jól csináltad, senki nem fog fintorogni. Ha valaki mégis, nyomj egy marék koriandert a szájába, és mindjárt jobban ízlik majd neki a főztöd.